Szeptember utolsó szombatjának reggelén, csodás őszi napsütésben kicsik és nagyok, diákok és tanárok – összesen negyvenen – gyülekeztek a Bakonybéltől néhány km-re található Gerence-völgyi pihenőben. A megjelent „Mezősök” célja a Kőris-hegy oldalában kiépített, a Magas-Bakony természeti értékeit bemutató Boroszlán tansövény bejárása volt. A résztvevők fizikai erőnlétük függvényében 3 útvonal közül választhattak. Így lehetőség volt a Boroszlán tanösvény hosszabb 7 km-es vagy a rövidebb 2 km-es távjának bejárására, de a bevállalósak Kőris-hegy csúcsának meghódítását tűzhették ki célul egy kb. 14 km-es túrával.
Primusz József és Balogh László tanár urak szakszerű vezetésével túrázhattunk a Magas-Bakony vadregényes tájain, melynek során hasznos és érdekes információkkal láttak el minket többek között a Bakony kialakulásának körülményeiről, felépítéséről és geológiai jelentőségéről, valamint a terület jellegzetes növényeiről, állatairól, de az erdőgazdálkodás hasznos tevékenységéről is.
A túra bármelyik távját is választották a résztvevők, az induló szakasz mindenki számára ugyanaz volt. Így utunk mindjárt egy szuszogtatóan meredek, kezdetben lépcsős kaptatóval indult. Meg is volt tehát a bemelegítés. Néhány km megtétele után, csekély ereszkedéssel a csapatok az Odvaskői-barlanghoz érkeztek. Itt egy hosszabb pihenő következett, hogy mindenki kedvére bámészkodhasson. Be lehetett menni a kb. 20 m hosszú barlangba, de a barlang feletti sziklákra felmászva a Bakony erdő borította hegyeinek csodás panorámáját sem volt szabad kihagyni. Aki a 2 km-es távot választotta, innen egy rövid, lépcsős szakaszon leereszkedve gyorsan vissza is jutott a kiindulási pontra, a pihenőhöz.
A többiekkel visszatértünk a tanösvényre és a kitartóan emelkedő úton haladtunk tovább, csodálva a bakonyi tájra oly jellemző fenséges bükköket. Hamarosan elérkeztünk a tanösvény visszafordítójához. Itt ismét lehetőség nyílt a tanösvényen továbbhaladva, az Öreg-Szarvad-árok meredeken ereszkedő, sziklás ösvényén, itt-ott kidőlt fákon átmászva visszatérni a pihenőhöz.
A legkitartóbbakkal azonban letérve a tanösvényről, maradva a széles Rézbükki úton, megkezdtük a „csúcstámadást”, a 709 m magas, katonai lokátor állomás fehér gömbkupolájával koronázott Kőris-hegy csúcsa felé. A radarállomás kerítését elérve, aztán egy utolsó hajrával kapaszkodtunk fel a csúcson álló háromszintes Vajda Péter-kilátóhoz. Jutalmul pedig a Bakony legmagasabb csúcsán álló kilátó legfelső szintjéről mindenki megcsodálhatta az alatta elterülő leírhatatlanul szép és szinte végtelen panorámát a Bakony apró falvaival, a Kab-hegy és a Somló jellegzetes alakjával, a távolban pedig a Pannonhalmi Bencés Apátság épületegyüttesével.
A kilátó tövében még kicsit szusszantunk, erőt gyűjtöttünk, végül megkezdtünk a meredek ereszkedést, hogy mi is visszatérjünk a pihenőhöz.
A túra végén aztán Peka András tanár úr és lelkes kuktái jóvoltából fenséges lakoma várt az elcsigázott vándorokra. Roston sült csirkemellel, pirított hagymával, czacziki és krumpli salátával lehetett bőségesen visszapótolni az út során elégetett kalóriákat.
Egészen biztos vagyok benne, hogy mindenki számára voltak olyan részek, melyeket könnyedén a szívébe zárt és talán soha nem felejt el.
Remélem, hogy a következő „Mozdulj Mezős” gyalogtúráknak is legalább ekkora érdeklődéssel vághatunk neki. S, ha megkérdezik majd, hogy miért is veszel részt, kiindulásnak nem is rossz az a válasz, amelyet Földes Vivien tanulónk is mondott: „Azért, hogy legalább ne otthon üljek!”
Szóval hajrá, „Mozdulj Mező!”

Asztalos Enikő, tanár

A túra képeit megtekintheted itt.